Hiba
  • Cannot retrive forecast data in module "mod_sp_weather".
Nyomtatás
E-mail

Alsósófalva (Ocna de Jos) a Hargita megyei Sóvidéken, Parajd községben található. A községközponttól 3, Székelyudvarhelytől 37 km távolságra, a Görgényi havasok és a Hargita érintkezési vonalának közelében, 520 m tengerszint feletti magasságban, kiterjedt völgykatlanban fekvő falu a 13A jelzésű országútról Felsősófalva alsó végétől, aszfaltúton közelíthető meg.

Az oklevelekben a település nevét 1493-ban említették először, Soofalwa alakban. Második említése 1568-ból származik.

Bár a település a reformáció idején még nem létezett, az 1567-es évi összeíráskor már 10 adózó portával Parajd anyaegyháza volt.

A jelenlegi templomot megelőzően egy 1762-ben épült, ún. oratórium (fatemplomocska) állt a faluban.

A mai templom Várhegyi András lelkipásztor szolgálatának idején épült. A fundamentum ásását 1816. október 12-én kezdték meg, 14-én tették le a szegletkövet, október 22-ig befejezték a fundamentumot. Az építkezés 5 évig tartott. A feljegyzések szerint, 1818-ban a falu népe téglát vetett, s így 1819-ben sokat emelkedhettek a falak. 1821 húsvét első napján kezdték meg az új templomban az istentiszteletek tartását.

1822-ben felállították a prédikálószéket (szószéket), ablakokat tettek, megépítették a két karzatot, és lepadolták a templomot. 1913-ban a karzatot újraépítették, a falakat lemeszelték, kívülről pedig levakolták. A templom főtervezője: Hanser Antal pallér,Fülöp Pál ácsmester. Az épület hagyományos egyhajós kazettás mennyezetű,700 férőhelyes. A torony 1821-ben épült. 4x5 m,négyszögalakú,a templomtesttel egybeépült a templom nyugati oldalához,alatta a főbejárattal,30 m magas. A sisak 1905-ben bádogozódott le,azelőtt zsindellyel volt fedve. A sisak csúcsíves. A torony összméretének 1/3-át képezi(10m). A sisakon két évszám áll: 1905-a bádogozás ideje,1969-az újrabádogozás éve.

Az új templom első orgonáját 1827-ben állították fel. Az 1759-ben, Nagyszebenben készült, már meglévő hangszert Petrus Schneider, brassói orgonaépítő mester újította fel. 1913-ban a falu közbirtokossága új, kétmanuálos orgonát építtetett. Ezt 2013-ban, a centenárium alkalmával, a gyülekezet – a helyi közbirtokosság, a hívek és a Hargita Megye Tanácsa költségén – feljavíttatta.

A jelenlegi úrasztalát is 1913-ban ajándékozta az egyházközségnek Bíró Sándor.

Szószék- korona: Készítője ismeretlen. Anyaga: fenyőfa ,kékre festett,tarkítva fekete és piros színekkel. Valószínűleg 1822-ben készült. A szószékkorona szintén. Rövid leírása: hatszögben csúcsívbe futó virágdíszes faragvány. Alsó részén faragott virágdísszel szegélyezett,csúcsán pedig koronautánzat. A minták aranyszínű festékkel vannak lefestve.

Az egyházközség nagy harangját 1853-ban öntette Vajda Károly, a gyülekezet harmadik lelkipásztora. Az első világháború idején ezt a harangot a magyar hadvezetőség elvitte. Helyébe 1924. október 14-én Klein Oszkár kudzsiri harangöntő mestertől vásárolták az 500 kg tömegű új harangot, amelynek értékét főleg az erdők jövedelméből és közbirtokossági támogatásból adták össze. Az 1839-ben öntött, de időközben megrepedt kisebbik harangot 1927-ben öntette újra és nagyobbíttatta meg 100 kg-mal a gyülekezet, Klein Oszkárral.

A jelenleg 1277 lelket számláló gyülekezetnek két, ma is használatban lévő „hálaadás-kapuja” van. Az elsőt 1945-ben, az ifjúság építtette apró filléreit összeadva. A kapura Kálvin János címerét és jelmondatát vésték: „Szívemet égő áldozatul az Úrnak ajánlom!”. A másodikat a háborúból hazatért hadifoglyok 1946-ban, saját kezükkel építették.

Lelkipásztorai: Várhegyi András (1802-1830), Csejdi János (1830-1841), Vajda Károly (1842-1865), Dáné Mózes (1865-1896), Péter Károly (1896-1907), Koszorús István (1907-1909), Dálnoki Paál Lajos (1909-1921), dr. Nagy Gyula (1921-1925), Balogh Ferenc (1925-1935), Valádi György (1935-1941), Boruss István (1942-1951), Cseh Zsolt (1951-1959), Demeter Dezső (1960-1981), Szígyártó Miklós (1982-2004), Timár Zsolt (2004–), Timár Erika (2005–)

Látogatók

249444
Ma70
Tegnap191
A héten697
Eddig249444