Hiba
  • Cannot retrive forecast data in module "mod_sp_weather".
Nyomtatás
E-mail

   

  Ismét egy nagyszerû kirándulásban volt részünk!

 A gyergyószentmiklósi református gyülekezet Presbitériuma és Nõszövetsége szervezésében, október 17.-én felsõ Háromszék történelmi helyszíneinek és mûemlékeinek felkeresésével elevenítettük fel iskolai emlékezetünket.

 

     Az esõs, szomorkás reggelt, a 47 tagú csoport és Simon Ádám tanár úr jó hangulata, hamarosan vidámmá, napfényessé varázsolta. Ahogyan kirajzolódott a kirándulás útiterve, úgy lett egyre derûsebb az ég is, mintha velünk együtt örvendett volna a vörösen aranyló október.

     A Gyergyói medencét elhagyva  Csíkországban kanyargott az autóbusz.Márton Áron püspök szülõfalujában, Csíkszentdomokoson, máris elkezdõdött a kihagyhatatlan és várva várt "történelem óra", honismereti felvezetõ.Csíkrákoson a Cserei Mihály(1667-1756) erdélyi történetíró emlékének adóztunk pár pillanatot.Tovább haladva a SICULICIDIUM (1764), a madéfalvi veszedelem emlékoszlopának turul madara messze földre repítette gondolatainkat."A szülõföldjérõl számkivetett ember "hazátlan" sorsát" (Szabó Gyula) nemcsak a zágoni Mikes, hanem nagyon sok székelyember megtapasztalta a viharos történelem folyamán.A székelykivándorlás szomorú sora mindig is beárnyékolta -beárnyékolja népünk életét.(moldvai csángók, bukovinai székelyek, délvidéki magyarok, napjaink elvándorlói)

     A bíbor piros lombhullató cserjék látványa a földrajzi érdekességekre hívta fel a figyelmet. Al-Csíkot elhagyva, a Kászonok fele vettük utunkat.A Nyergestetõ véráztatta földjére menni, mindig felér egy zarándoklattal.Kányádi mementójával értünk ki, oda "hol a fenyõk olyan mélyen/ kapaszkodnak a vén földbe,/kitépni vihar sem tudja /másképpen,csak kettétörve".Az emlékmû elõtt névtelen hõseinknek adóztunk egy néma fõhajtással."Nyugosznak õk a hõs fiak/ Huló csaták után./Nyugoszank õk,sírjuk fölött zöldel bokor virány."-ahogy az emlékoszlop is hirdeti a megtorpanó utasnak.

     A nyergestetõi hágó köti össze a Csíki medencét a Háromszéki medencével, átjáró a Csíki havasok és a Torjai-hegység között.A színes koronájú fákat elhagyva értünk be Kézdivásárhelyre, mely hajdan, 6oo éve,Torjavásárhely néven volt ismerõs.Mivel fõbb kereskedelmi utak metszésében alakult ki, fejlõdésében meghatározó volt a mesterségek gyakorlása és termékeinek értékesítése.A városka központjából 73 utca indul ki udvarterekké gyûrûzõdve.Az udvarterek az ott lakó családok nevét viselték.Majd minden udvarban egy-egy mesterséget ûztek, céhekbe tömörültek így erõsítve egymást és magukat is.11 céh mûködött és a mézeskalácsosok társasága, ahogyan azt az Incze Lászlóról elnevezett céhmúzeumban is hallottuk.A helyi kézmûvesség emléktárgyait nézhettük meg a kiállítási termekben: fazekasok,csizmadiák, cipészek,tímárok,vargák, szûcsök,kovácsok, lakatosok,kalaposok, asztalosok, szabók és pogácsasütõk céhes ládái, zászlói, céhes és ipartestületi emlékei,pecsétek, behívótáblák, szerszámok és termékek sorakoztak közszemlére téve.Ma már szinte feledésbe ment tárgyak, munkaeszközök lelhetõk fel a mûhelyasztalokon.A múzeum több ennél a "kincsraktározásnál", lelkes gyermekcsoportnak folyt ottjártunkkor is kézmûves foglalkoztatás."Összefogás, akarat sikert biztosat arat."üzeni az egyik céhes zászló és mintegy felelet a múzeum másik szárnyában található Zsuzsi és Andris baba nagyszerû népviseleti kiállítása.244 népviseletbe öltöztetett baba mutatja be Erdély sokszínûségét.Jólesõ volt látni, ahogyan a kiránduló társaink igyekeztek megkeresni saját vidékük, falujuk babáját.S bár már egyre ritkábban öltözünk sajátos népviseletbe, mégis magunkénak érezzük õseink hagyatékát.

     Háromszék majdnem minden települése õriz valamit a szabadságharc emlékeibõl.Nem messze a református templomtól található a Turóczi Mózes(1813-1896) rézmûves mester háza, ahol az ágyúöntõ mûhely állt egykoron.Az 1848-as forradalom idején készült 7o ágyúból 64-et itt öntöttek.Egy eredeti példányt a sepsiszentgyörgyi Székely múzeum õriz.Az ágyúöntõ mûhely mellett volt golyóöntõ, puskaporgyártó, gyutacskészítõ mûhely is.Gábor Áron emléke mindvégig kísért a kirándulás alatt és sírjánál, Eresztevényen, a kopjafák között, nem volt szégyen elmorzsolni egy könnyet a megbukkott forradalom nagyjaiért és névtelen, elesett székelyeiért.

     Utunk Gelencére vitt, ahol megcsodáltuk a híres kazettás mennyezetû templomot. A várfallal körülvett templom a kora gótikus székelyföldi mûemlékek egyik legszebb emléke.Akárcsak a tavasszal felkeresett székelyderzsi templomban, itt is a Szent László legendával találkoztunk. A freskósor alatt a Krisztus passiójának jeleneteit ábrázoló képek láthatók.Bármerre is fordultunk, minden oldalon falfestmény töredékek bukkannak elõ a vakolat alól.Rovásírásos feliratot is találtak a mûemlék kutatók a restaurálások során, bizonyítva az épület korát. Idegenvezetõnk a templom harangozója volt, aki tenyeres-talpas modorával, gyors észjárásával, akár népmeséinkbõl kilépett eszes asszony is lehetett volna.

      Innen Zabolára  mentünk, ahol a csíki származású Tiszteletes asszony kalauzolt be a hajdani vártemplomba és mesélt a sokat megélt falu történelmérõl, emlékeirõl, nagyjairól.

      Kovásznára Napdelelõre értünk.A moffettáiról, borvizeirõl, gyógykezelési lehetõségeirõl híres városka fõterén csendesen bugyogott a Pokolsárnak is nevezett agyagvulkán.A parkban a város nagy szülötteinek állítottak mellszobrokat, olyanoknak mint Ignácz Rózsa, (színésznõ, író, mûfordító), illetve Gazdáné Olosz Ella (erdélyi magyar textilmûvész, néprajzkutató).

      Nem messze innen Csomakõrõsön született Csoma Sándor, nyelvtudós, könyvtáros, a tibetológia megalapítója akire mindannyian büszkék vagyunk, példája kitartásból, a kitûzött cél elérésébõl mértékadó mindenki számára.

     Zágon a Mikes Kelemen hagyatékával együtt teljesedik ki minden magyar gondolatában A nagy fejedelmet hûséggel szolgáló, vele együtt raboskodó gróf egyben a magyar prózairodalom megteremtõje is. A Mikes udvarházban eltöltött idõ után, kisétáltunk a legendás tölgyekhez, melyek talán még látták a kis árvát vidáman szaladgálni a lombok alatt.Az egyik fának kihalt ágából készült a kúrián található gyönyörû szép szobor, amely méltó emléket állít Zágon kimagasló egyéniségének.Felirata igencsak figyelmeztetõ :"Vagyunk akik voltunk s leszünk akik vagyunk."

     Ismereteink tárházát legendává nemesült történetekkel bõvítette a csoportvezetõnk, Gábor Áronról, a Kökös hídi csatáról, az ágyúöntésrõl, a "Lesz ágyú!" lelkesítõ bejelentésétõl kezdve a forradalom leveréséig rengeteg mindenrõl hallhattunk s irodalmi szomjúságunkat ismert költeménnyel elégítette ki kedves útitársunk.

      Dálnokra érve szinte mindannyian ismételtük a hajdanán jól megtanult verset, "Dózsa György unokája vagyok." kezdetût.Dózsa az 1514-es parasztháborúba torkollott keresztes hadjárat katonai vezetõjeként  került be a köztudatba. Alakját és tetteit sok tévhit és mendemonda homályosítsa el, de igazságérzetének nagyságát semmi sem csorbíthatja.Egész alakos szobrát 1976-ban állították Dálnok központjában Szobotka András alkotásában.Egykori vélt szülõházának helyén ma csupán egy emléktábla áll.

      Szállására készülõdött már a Nap is, ahogyan mi is a visszavezetõ útra.Lassan elköszöntünk Felsõ Háromszék csodálatos vidékétõl és egy kis földrajz óra átélésével már a Csíki medencében találtuk magunkat.Ahogyan besötétedett és mindannyian befele fordulva hálát adtunk ezért a gazdag napért, hazaérkeztünk.

        Sok élménnyel lettünk gazdagabbak,jó volt bejárni ezeket a helyeket. Lélekben feltöltõdve várjuk a legközelebbi kirándulást!

  Szakáli Erzsébet

Látogatók

191958
Ma23
Tegnap278
A héten1069
Eddig191958